Cuki szobrokkal mutatják be, milyen sikeres volt a demokrácia-ellenes német hisztériakampány. Karnevál csotányokkal és terroristákkal.

A cuki felvételeken elméletileg ünnepelnek, szórakoznak a németek, de mégis a gyűlöletről szól az egész.

Nehezen tudom eldönteni, mi szívszorítóbb ezeken a képeken:

  • 1, Már senkinek se jut eszébe, hogy ezeknek az országoknak is joguk van saját szabadon választani?
  • 2, Hogy a legártalmatlanabb járókelők fejében is rögzül az a liberális propaganda, aminek amúgy csak a pénzszerzés és a politikai haszon volt a célja?
  • 3, Hogy a németek számára egyértelmű, aki másként gondolkodik, az ellenség?
  • 4, Hogy alaptétel, mindenki gyilkos bűnöző, aki nem a te politikai családodba tartozik?
  • 5, Hogy szó sem esik arról, ezek a vezetők tiszta, demokratikus választásokon nyerték a felhatalmazásukat?
  • 6, Hogy kuncognak is közben a németek?
  • 7, Hogy ezek más országok politikusai?

Ezek a képek néhány perc alatt megértették velem a náci Németország filmhíradóit, amelyekben kedves gyerekek és jól öltözött polgárok nevetnek az újságokban megjelenített zsidó gúnyrajzokon, ahol mindig torznak és mohónak ábrázolták őket.

Nem lennék meglepve, ha ezek a vidám felvételek egyszer majd történelmi dokumentumok lennének arról, hogy Németország hogyan próbálta megint akaratát a világra kényszeríteni, és pusztán hataloméhségből és pénzsóvárságból milyen szellemi mélységbe taszította a németeket.

(Igen, csak a nevetségesen buta Földesandriska mai produkciójáról szól ez a bejegyzés. Le se szarom a németeket és a karneválukat.)

Szerző:

Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.