Írni is megtanútá, nem?

Ezt üvöltötte Hülye Vevő fülébe a teszkós pénztároskisasszony, miközben Hülye Vevő az önkiszolgáló pénztárat akarta igénybe venni, sikertelenül. Ha tényleg csak azon múlik, hogy a társadalom végképp megszabaduljon a folytonosan szereptévesztő bolti eladótól és kasszástól, akkor igen, mind MEG FOGJUK TANULNI. Bazdmeg.

Persze nem kell a teszkóba járni. Velem is csak akkor fordul elő, ha sietek, mert ez van a legközelebb. Akár hányszor csak belépek, mindig az eltévesztehetetlen kis-teszkós hangulat fogad. Nincs egyetlen eladó sem, soha, aki a vevőkkel foglalkozna. Olyan árufeltöltőből viszont midig akad legalább három, amelyik a csúcsidőt választja, hogy feltöltse a polcokat. A feltölteni szót persze csak képletesen kell érteni, hiszen a kisteszkók legjellemzőbb tulajdonsága az áruszegénység. Nincs választék. Kevés fajtából van sok. Majdnem, mint a kommunizmusban, amikor kevés fajtából volt kevés.

Egyetlen fix ponton lehetett eddig találkozni teszkós alkalmazottal, mégpedig a pénztárban, de a multi mindent elkövetett azért, hogy minden szociális érzéket igénylő emberi munkát géppel helyettesítsen. A pénztárak, és a pénztárosok számát megfelezték, és bevezették a nagyteszkókban megszokott önkiszolgáló pénztárak miniváltozatát. Amolyan demo-pénztárakat, mivel a béta-verzió jellegét sohasem tudták levetkőzni.

Ezek a gépezetek a vásárlók szinte bármilyen random utasítására képesek voltak hangosan dudálni, érthetetlen hibaüzeneteket kiírni, sípolni, világítani, és önmagukat lezárni. Teljesen használhatatlanok. Pocsék szerkezetek. A kis-teszkókban a vásárlók mind utálják az önkiszolgáló pénztárakat, így inkább beállnak a robotpénztárak között egyedül árválkodó organikus alkalmazott előtt feltorlódó sorba.

Ez a kisteszkók világa, amely ma egy újabb képpel bővült.

Az egyik pénztároskisasszony ugyanis valamiért jó ötletnek tartotta rábeszélni a vevőket a robotpénztár használatára, de mivel azok folyton bedöglöttek, a saját munkájára, meg a gép előtt szerencsétlenkedő vevőre sem tudott figyelni. Ebből persze türelmetlenség támadt, és a pénztároskisasszony elmagyarázta a Hülye Vevőnek, tulajdonképpen ő tehet róla, hogy nem tudja használni a zsebszámológépnyi aggyal megáldott géppénztárat.

Én sosem használtam a géppénztárat, gondoltam a magyar társadalomnak is az a jobb, ha inkább az emberi munkaerőt, az alkalmazottat támogatom, hátha így nem bocsátják el arra hivatkozva, hogy feleslegessé vált. A ma történtek tükrében ugyanakkor radikálisan megváltozott a véleményem. Inkább tündérmese megtanulom a géppénztár kezelését, kiismerem logikáját, heppjeit, sokkal inkább, minthogy eltűrjem az ostoba ember luxusát, aki nem veszi észre, hogy már egy zsebszámológép sincs  sokkal lemaradva tőle tehetségben, munkabírásban és szociális érzékenységben.

Facebook hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.