A NAP, AMIKOR KARIGERI ELNÖKJELÖLT LETT

A szürke felhőkkel borított város egy Erzsébet-körúti házának hátsó udvarában ezen a péntek délutáni órán a szűkös, olcsón bérelt iroda hamar megtelt a Szoci Agytröszt képviselőivel. Ott volt mindenki Gurmai Zitától kezdve Gőgös Zoliig, sőt rövid dulakodás után Kovács Laci bá’-nak is sikerült bejutnia.

Kunhalmi Ági, a Párt Arca, éppen arra gondolt, hogy mennyivel szívesebben lenne  inkább Parti Arc ma este, amikor hirtelen összerezzent, ahogy pártelnök Molnár Gyula belekezdett:

– Figyeljetek, ma is csak két témánk van, de az elsődleges prioritás: ki legyen a miniszterelnök-jelöltünk.

A következő félórában a szokásos ötlettelenséggel ötöltek-hatoltak, a percek ólomlassúsággal vánszorogtak. Kuhalmi Ági már erősen izgett-mozgott a székén, és végül kibökte:

– Gyula… elvtársak! Ne haragudjatok, de igyekezzünk már egy kicsit, vagy tegyük el a témát hétfőre… izé… mindjárt itt a Karácsony, és én még nem vásároltam semmit!

Pillanatnyi feszült csend állt be, mire Molnár Gyula felüvöltött: – ITT A KARÁCSONY! Ez az! Karácsony Gergely legyen az elnökjelölt!!!

Kiverte a víz, kapkodta a levegőt a hirtelen támadt felismeréstől. Kétségbeesetten kapaszkodott saját ötletébe:

– Majd feldíszítjük őt valahogy… teszünk rá pártprogramot, csillogó, arany színűt… meg ráaggatunk jelzőket, hogy zöld szakértő… és a csúcson az ingyenes alapjövedelem, mint Zuglóban! És csillagszóró is lesz… akarom mondani: pénzszóró… adunk majd neki… ahhoz igazán értünk!

A fásult tagság egyetértően kezdett hümmögni, mert rájöttek, hogy így léphetnek le leghamarabb a megbeszélésről, és talán nem kerül elő a második napirendi pont, az aktuális párttagdíjak beszedése. Ami így, Karácsony előtt, valljuk be, nagy genyóság lenne.

Már mindenki a kabátját húzta, és spriccelt kifelé, csak Molnár Gyula ült még mindig megdicsőült mosollyal az arcán az íróasztal mögött.

– Igeeen! Kikerülünk a DK-s patkányfogóból! Nem kell többé a Ferit jelölnünk! És van rögtön összefogás is az Együttel… izé… Párbeszéddel…vagy melyik is ez..?

– Hé, Ági, melyikbe’ van a Karácsony? – üvöltötte a szedelőzködő vezetőség irányába, de Kunhalmi akkor már messze járt…

Csak az utolsóként távozó Kovács Laci bá’ dünnyögte maga elé rezignáltan: – Még jó, hogy nem Húsvét előtt vagyunk, mert igencsak bajban lennétek…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.