2 thoughts on “Vona Gábor levele a magyarokhoz”

  1. Attila hun király 410 körül – 453 márciusa….
    Mohamed próféta (Mekka, 570 – Medina, 632. június 8.)
    Az iszlám története a 7. században az Arab-félszigeten kifejlődött, és onnan robbanásszerűen terjeszkedő monoteista vallás története.
    Konkrét hülye,aki Attila utódának vallja magát,és az Allahot dicsőíti…
    És egy kis ráadás
    Tengri (törökül Tanrı, mongolul Тэнгэрээ, bolgár-törökül Тангра, perzsául Aszpandiát[1]) a régi sztyeppei népek (hsziungnuk, hunok, törökök) és a mongol hszienpejek vallásának, a tengrizmusnak a legfőbb istensége. Az elképzelés analóg a Nyugat-Csou dinasztia idején (i.e. XI.–- VIII. század) elterjedt kínai tien li elképzelésével és a taoista 靝 új szó megalkotásával (melyben a 青 a “kék” és a 氣 “qi”, pl. “kék mennyország”). Innen ered a hasonló konfuciuszi koncepció is. A négy irány közül a kínai csillagászatban keletet a Kék Sárkány, nyugatot a Fehér Tigris, délt a Vörös Főnix, északot a Fekete Kígyóteknős jelképezte, ami hasonlít a tengrizmusban alkalmazott szimbólumokhoz.

  2. Hun vót, hun nem vót

    A hun. A Hun vót, hatalmas vót, hunságba is. Hunyorogva néznek rá ma is. A látni vágyó napba nem tekint, de ők a nap fényességébe keresik a hunt. A bíz, régen kihunt! A hun eredet, (degnere hun) Csak a degeneráltak emlékében támasztható fel, valóságként, amúgy csak mutatóba van, mint a szürke marha! A hun, elbírt a szürke marhával, már amelyiknek szarva vót! De nem bírt el a maga fajtával, améknek vászon gatyája vót, mint neki! Szarva nem vót, esetleg mondta, le vagy szarva! Kivagyiságába, szarba se nézte a másikat! Kenderbűl nyűtt, lófejen mángorolt, ahogyan ű vándorolt! A mai buta utód utóbb, inkább városlakó, és csak az agya puszta, de az olyan valóságos, tartozéka mint a gémeskút! Azon meríti a múltvizét, és gondolatait! Aztán fa vályúba önti, hagy igyék, a többi marha!
    Hun van hát, amit elővehetnénk? Ahun van, e! A hun dicsőség! Olyan kackiás, mint marhapásztor nagyapám bajusza, kampós botja! Hosszú szőrű subája! Hun vót az én eszem, hogy nem jutott eszembe. De már megvan! Ahun e! Élni kell vele! Ahun jártam, nem hallották a hunnak hírit se! Eztet pótolni kell, mint a lovat patkolni! Fény deríteni, ahun sötét van ez ügybe, mint fejekbe!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.