Megint lehagytak minket a Románok!!!444!4!

Mit lehagytak, lekőröztek minket a keleti szomszédok. Mivel ott nincs államilag szervezett korrupció, így van pénz az egészségügyre!

Az, hogy náluk a kanyaró több áldozatot szed, mint Franciaországban a terrorizmus, bizonyára csak a véletlen, esetleg Putyin műve. Ja, igen, a megelőzéséhez elég volna egy kisebb oltás gyerekkorban, de hát ahol nincs korrupció, ott hibátlan az egészségügy.

Nem mindig a multinak van két lába

Piackutatással foglalkozók körében tizenvalahány éve kering egy történet, mely arról szól, hogy az “egyik nagy kólagyártó” a költségcsökkentés végett kicserélt egy alkatrészt – esetünkben a cukrot – egy olcsóbb összetevőre. Ha jól emlékszem az elmeséltekre, elsőként Törökországban kezdték forgalmazni a kukoricás édesítőszeres termékeiket, amit a hálás török közönség megfelelő undorral fogadott, estek a megrendelések, zuhantak az eladások.

Jött hát az ötlet, hogy legközelebb országspecifikusan felmérik a vásárlói igényeket és szokásokat, tesztelik a terméket, elvégre hiába nyernek palackonként mikronnyi összegeket, ha a palack a polcon, illetve a gyárban marad. Így történt az, hogy a kukoricából édesítőszerré átcselezett valami eltűnt a kólából. Egy ország kivételével.

Ez az egy ország lett Magyarország, ahol hosszas felmérések, vakkóstolások, mindenféle csoportok és kontrollcsoportok bevetése után megállapították, a kutatók őszinte megdöbbenésére, hogy a kukoricás kólát jobban szeretik. És ennek a multi is örvendezett vala, hiszen végre találkozott egymással a kapitalizmus és a közízlés, ami eddig jóféle párhuzamosnak tűnt.

Mivel a történet tizenvalahány éves, jóval a aktuális multiellenes hőbörgés kirobbanása előtt hallottam, valószínűleg igaz is. És hát a cukor helyett édesítőszerrel meg E-valahányszázakkal dúsított vecsési savanyúságok, a sok-sok igénytelen, de olcsónak tűnő termék elképesztő hazai sikere is arra mutat, hogy bizony nem a multikkal kellene első körben harcimarcit játszani, hanem azt a bizonyos közízlést formálni.

És még annyit a végére, hogy ezek a bizonyos silány minőségű termékek akkor is silányak, ha kettő százalékkal ropogósabbak. Mert a kóla még alkalmas lehet rummoskólának, de a többivel ötletem sincs, hogy mit is kellene kezdeni, mivel a viszonylag korlátozott élelmiszeripari ismereteim ellenére is tudom, hogy például a bolognai spagetti nem porból készül, hanem paradicsomból, a kakaó és a kávé nem instant, valamint a húslevest – ahogy a gyereket – nem lehet zacskóban kihordani.

Demszky a Keith Richards védelmet használja

Keith Richards, a legendás Rolling Stones gitárosa ejtette el egy interjúban, hogy a hetvenes évekből semmire nem emlékszik, teljesen kiesett neki. Demszky Gábor, Budapest feddhetetlen hercege ezt a védelmet (l. Csubakka-védelem) vette elő, amikor rákérdeztek némi pénzmozgásra a négyes metró sikertörténete kapcsán. Ő nem emlékszik a kétezres évekre, teljesen kiesett neki.

Btw, Demszky elég bátor, hogy előre bejelentett nyilvános rendezvényeket vállal. Nem az a félős típus. Pedig ugye bármikor odaléphet hozzá egy egyenruhás közeg, hogy akkor tessék velem fáradni az előzetesbe.

Benne vagyok minden evés-ivásban, ha ezzel is segíthetek az elesetteken

Én is szeretnék aktivista lenni, de hirtelen nincs semmi ötletem, mit csináljak a társadalomért. Először arra gondoltam, viszek ebédet a csöveseknek, de rájöttem, azok büdösök, na meg legyünk őszinték, az ő problémáikhoz speciális szakmai tudás kell, a fésületlen jószándékkal néha több kárt okozunk, mint amennyi hasznot hajtunk. Aztán arra gondoltam, kifestek egy kórházi szobát, annak mostanában jó a médiavisszhangja, de sajnos ügyetlen vagyok, meg a fizikai munkát se szeretem annyira. Elméleti ember vagyok, nem gyakorlati, mindenki foglalkozzon azzal, amiben tehetséges, amiben jó.

Végül arra jutottam, hogy szeretek sörözni a barátaimmal meg grillezni is, így tökéletes választásnak tűnik egy közösségi tér létrehozása, ahol megbeszélhetjük, közösen kitalálhatjuk, hogyan segíthetjük jobbá, tökéletesebbé tenni a társadalmat.