Demszky Gábor újra fiatal

Budapest hercege, a mi Gáborunk előkotorta pincéje mélyéről a sokat látott régi stencilező gépét, amin demokratikus ébredésének hajnalán Mao műveket sokszorosított. A gépészeti restaurálás sürgető szükségeként azt nevezte meg, hogy mindenképpen új rejtekhelyre kell szállítani az értékes felszerelést, hiszen ki tudja, mikor lehet rá újra szükség ebben az élhetetlen illiberalizmusban, ahol felváltva fűtenek Kertész és Márai kötetekkel. Persze ma már nem Mao műveinek sokszorosítása lenne a nyomdagép feladata – nyilván. Ennyit még egy haladó is haladhat…

Régóta gyanúsítom azzal a haladó polgártársaimat, hogy valami furcsa kis alternatív univerzumban élnek, ahol sárkányok, szörnyek, varázskardok, illiberális proféták között kell eljutni a tökéletes társadalomig jónéhány szerencsés kockadobást követően. Vagy kedvenc Demszky Gáborunkon tényleg eluralkodott az agyszifilisz, és ezért hiszi, hogy a régi, kézműves stencilezőgépe maradt a szabadság utolsó biztosítéka a Copy General helyett, ahol – amennyiben kivárja a pár bőrkötésbe ámult gender studies szakdolgozat adta sort – bármennyi Juncker intelmet sokszorosíthat kedvére.

Gáborunk hősies kis történetének van még egy végtelenül szomorú olvasata. Mint beszámolójából kiderült, teljesen egyedül lokalizálta át ismeretlen, ám biztonságos helyre közelmúltunk és közeljövőnk szólásszabadságának gőzgépét, ami – állítása szerint – 60 kilót is nyomott fénykorában, de azóta itt-ott lekopott róla a festék. Sehol egy vállas Gulyásmarci, sehol egy szikár Feketegyőr, Gábor egyedül küzdött, mint ellenállhatatlan erő az elpusztíthatatlan sziklával. Mint magányos demokrata a mellékutcában.

Szomorú, hogy az Etus-definíció szerinti mai fiatalokat ennyire nem mozdítja meg egy ennyire fontos demokratikus rítus, mint az utolsó orbánfüggetlen stencielzőgép biztonságba helyezése. És Gábor megnyugtatása.

A most elszakadó cérnák

Van az úgy, hogy a CEU, a sorosozás, a röszkei kerítés, vagy egy migránsozás miatt az embernél elszakad a cérna és legnagyobb fideszes létére csalódik Orbánban. Legalábbis haladó olvasatban ezek mind amolyan mindennapos utolsó utáni dolgok, amitől recseg-ropog a NER, és a zuhanás után a két és félmillió fideszes szavazóból csak két és félmillió marad. Ugyanakkor nem árt olyanokat felmutatni a toposz mellé tortadísznek, akik tényleg.

Példának okáért akik hat éve nemteccikarendszer videót készített az Egymillióan a Sajtószabadságért csillogó szemű csapatának, annál biztos nem tegnap szakadt el a cérna.

Ez már nem is új torta, ez új cukrászda

Hogy is fogalmazott az Orbán megőrülése előtti Orbánra hasonlító Orbán, a fiatal, a csillogó tekintet, a borostás? Ők nem szeletet nyesnek ki az ellenzéki választói tortából, hanem újat sütnek, utalva ezzel arra, hogy nem a létező ellenzéki pártok szavazóira hajtanak rá, hanem a bizonytalanok közül csábítanak el annyit, ami 2018-ban biztos bejutást, 2022-ben pedig kétharmadot hoz a Monentán Mozgalomnak.

Nézzünk a szakértelem, a mindenre alkalmasság, a nálunk sokkal okosabb és műveltebb elemző mögé!

“Némileg erősödött ugyanakkor a Jobbik és az MSZP is, a Momentum mérhető szintet ért el, a Párbeszéd viszont eltűnt a térképről, nulla százalékon áll.”

Sikerült 1 (egy) százalékra tornászni a Momentumot, ami a bevett, a különböző pofáraesések miatt túlóvatoskodó a közvélemény-kutatási gyakorlat alapján annyit jelent, hogy 1 (egy) válaszoló a Momentán Mozgalmat jelölte meg, és ezt kerekítették fel 1 (egy) százalékra. A Párbeszéd meg ezt az 1 (egy) potenciális szavazót érezte meg annyira, hogy ki is esett a mérésből.

Mi ez, ha nem új torta? Sőt, ez már új cukrászda!

Ennyi volt, bukott a varangykirály XD

Feri látta Putyin iratai között, hogy Putyin látta, hogy Orbán lőtt a füves dombról. Nincs tovább. De lehet azokat az iratokat látta, amiben az szerepel, hogy Trump lepisálta Putyint és Orbánt a moszkvai hotelszobában. Akkor is ennyi volt.

Következzék tehát a haladó olvasat:

“Gyurcsány BIZONYÍTANI tudja hogy leszopta 0rbán Putyint. Én nem szeretem a Gyurcsány urat, de azt el kell ismerni, hogy hatékonyan szorongatja meg a zsebvarangyot, ahol a legjobban fáj. És tényleg nem szeretem, de tudtok rajta kívül alkalmas miniszterelnök jelöltet??? Na UGYE!!!!!”

A legnagyobb médiaférgek

Robbie Robertson csak a pénzért csinálja. Igazából kedveli a Paukembört, de hát családja van, nincs bátorsága felállni, abbahagyni a propagandát. Pedig megtehetné, csak éppen nincs gerince hozzá, inkább kiszolgálja a rendszert, a rezsimet. Tipikus karakter, egyszerre méltó sajnálatunkra és gyűlöletünkre.

Aztán ott van a legrosszabb, akiért majd megy az platós teherautó abban a két-három napban, Eddie Brock. Egy közepes tehetség, aki gyűlöli a Paukembört, rosszat akar neki, hazudik, lop, csal. Később még mélyebbre süllyed, embereket is bánt. Sőt, személyeskedik, nehezen felépített életeket, egzisztenciákat, hiteles embereket próbál tönkretenni. Karaktert gyilkol.

A leghitványabb mindenképpen J. Jonah Jameson, akit csak a szerzés vágya hajt, és az hogy lejárasson másokat, a becsületes közszereplőket. Nem átall mások magánéletében turkálni, azt hiszi, pénzen mindent megvehet. Környezetét, munkatársait tönkreteszi, a független, tényeket közlő, okokat kutató zsurnalisztika szégyene. Barátotokból ellenséget csinál, még a legtisztább szívűeket is képes korrumpálni, például úgy, hogy Paukembörtől vásárolja a Paukembört lejárató fényképes anyagokat, de rá sem írja, ki a szakember, aki készítette ezeket.

De a legundorítóbb mégiscsak a Paukembör, aki még csak nem is újságíró. Nem tekintem a szakma részének. Ő is csak a pénzért csinálja, a megélhetésért, de odahaza még képes May néni szemébe is nézni, miközben Peter Parkernek adja ki magát. Egy tehetségtelen senki, aki tényezőnek hiszi magát, miközben a szakma írt és íratlan szabályait nem tartja tiszteletben. Elvtelen zsoldos.