Ilyen nem csak a diktatúrákban és az illiberális államokban fordulhat elő?

Lelkes kishírben számolt be a magyari haladó újságírás zászlóshajója, az Index arról az örömteli eseményről, hogy elsöprő többséggel választották meg a német szocdemek Martin Schulz elvtársat kancellárjelöltnek. A 605 küldöttből 605 szavazott rá.

Az a fura, hogy minden egyéb esetben (azaz, ha nem a haladó oldalon választanak meg valakit ilyen arányban), akkor még sosem mulasztották el hozzátenni, hogy csak és kizárólag a diktatúrákra, az illiberális államokra jellemző valakit ekkora szavazattöbbséggel, illetve ellenszavazat nélkül bármivé is választani, jelölni.

Elvártam volna a következő címadásokat: Berlin lesz a következő Baku?; Kim Dzsongun szelleme kísért a német szocdemek kongresszusán!; Megérkezett az orosz típusú kvázidemokrácia Európa közepére!

Vagy a legtökéletesebb: Schulz Orbán kottájából játszik!

😀

Cuki szobrokkal mutatják be, milyen sikeres volt a demokrácia-ellenes német hisztériakampány. Karnevál csotányokkal és terroristákkal.

A cuki felvételeken elméletileg ünnepelnek, szórakoznak a németek, de mégis a gyűlöletről szól az egész.

Nehezen tudom eldönteni, mi szívszorítóbb ezeken a képeken:

  • 1, Már senkinek se jut eszébe, hogy ezeknek az országoknak is joguk van saját szabadon választani?
  • 2, Hogy a legártalmatlanabb járókelők fejében is rögzül az a liberális propaganda, aminek amúgy csak a pénzszerzés és a politikai haszon volt a célja?
  • 3, Hogy a németek számára egyértelmű, aki másként gondolkodik, az ellenség?
  • 4, Hogy alaptétel, mindenki gyilkos bűnöző, aki nem a te politikai családodba tartozik?
  • 5, Hogy szó sem esik arról, ezek a vezetők tiszta, demokratikus választásokon nyerték a felhatalmazásukat?
  • 6, Hogy kuncognak is közben a németek?
  • 7, Hogy ezek más országok politikusai?

Ezek a képek néhány perc alatt megértették velem a náci Németország filmhíradóit, amelyekben kedves gyerekek és jól öltözött polgárok nevetnek az újságokban megjelenített zsidó gúnyrajzokon, ahol mindig torznak és mohónak ábrázolták őket.

Nem lennék meglepve, ha ezek a vidám felvételek egyszer majd történelmi dokumentumok lennének arról, hogy Németország hogyan próbálta megint akaratát a világra kényszeríteni, és pusztán hataloméhségből és pénzsóvárságból milyen szellemi mélységbe taszította a németeket.

(Igen, csak a nevetségesen buta Földesandriska mai produkciójáról szól ez a bejegyzés. Le se szarom a németeket és a karneválukat.)

A közismert tényeken felháborodóknak

Nyilván illetlenség a kommunizmus áldozatainak emléknapján aktuálpolitikai párhuzamokat vonogatni, de ez a legkevésbé sem érdekel.

Szóval a rút diktátor, aki a 260 ezer aláírástól még mindig szédeleg, azt találta mondani, hogy a kommenizmus a nyugatról (aka. Fejlett Nyugat) származik, de keleten csinálta a fincsit a népeknek. Meg egyébként a nácizmus meg a fasizmus, továbbá számos, ám kisebb kortárs reklámértékkel bíró gondolat is, melyek itt-ott tömeggyilkosságokat eredményeztek. Sajnos ezek közismert tények, felesleges rajtuk felháborodni.

Inkább arra int minket, hogy úgy általában ne kezdjünk el minden beszopni, ami nyugatról (aka. Fejlett Nyugat) származik. A kommenizmus nélkül békésebbek lettek volna 20. századi mindennapjaink, manapság a migránssimogatás morális késztetése és a gender-örület nélkül volnánk meg egészen jól. Meg a kibaszott alapjövedelem nélkül.

Meg nemrégiben milyen jól jártunk volna, ha a Medgyessy-Gyurcsány tandem nem próbálja meg a Tony Blair-féle, Angliában is megbukott harmadik utat Magyarországon recípiálni. Egyel kevesebb államcsődöt rögtön behúzhattunk volna az eredménylistába.

Kápis?