Fonyódi problématérkép

Sajnos megint egy hétig vártunk hiába a teraszon, hogy megjöjjenek, becsöngessenek Fekete-Győr Andrisék megrajzolni a problématérképet, ezért kénytelen-kelletlen saját magunk összeállítottuk, mivel vagyunk elégedetlenek. Mi az, amit – mivel 2017 van, ez alap – zászlajukra tűzve, valódi megoldásokat kínálva söpörhetik be 2018-at kétharmaddal, a Jobbik és az MSZP kétharmadával párhuzamosan. A felmerült matematikai kérdéseket Lengyel Lászlóval beszéljék meg.

– nem hoznak fejkendőt az árusoknak, ezért megpirosodott a tonzúránk

– nem lehet kártyával fizetni

– nincs szélerőmű a parton

– nincs hullámerőmű

– nincs hullámmegszüntető

– nincs szél

– nincs hullám

– viszont van térkőmaffia mindenhol, pedig olyan jó lenne a cseppfolyóssá melegedett olcsó aszfalton gyalogolni, de abban nincs üzlete a MészárosLőrincnek

– nem akadálymentes a térkő

– nincs ingyen wifi mindenhol, kénytelenek vagyunk a sajátunkat használni

– nincs szóda a hűtőben

– mindig 200 méterre van a dohánybolt, a negyedik 200 méteres tábla után úgy éreztük magunkat, mint a fejlett világ a fuziós erőművel: már túl sokat fektettünk be, nem fordulunk meg

– drága a strandpapucs

– nincs rendes étterem, csak lángosos

– van rendes étterem, de senki nem tudja megfizetni, csak akik a teltházat csinálták

– nincs személyzet kiürült a Balaton, a határ túloldalán ennek sokszorosát keresik meg az osztrák fürdőparadicsomokban

– mégis van személyzet, de németnek néztek

– nem volt genderklotyó, Joshibarát is a nőibe ment, ami kicsit furcsa egy kormánypárti tévékettőstől

– nincs szelektív hulladékgyűjtés

– mégis van szelektív hulladékgyűjtés, de ugyanaz a kukásautó viszi el

– az üres üvegeket havonta egyszer viszik el, ami vicc. Az egész utcában kell teríteni egy hét teljesítményét

– nincs szabadstrand, ami a nyaralók alapjövedelme

– mégis van szabadstrand, de nem olyan jó, mint a fizetős

– mégis jó, de a kutyát nem lehet bevinni

– nem is hoztuk a kutyát

– drága a liter tej a közértben, bár nem is tudjuk, mennyibe kerül máshol

– hol vannak a kerülethatárok, miért nincsenek felfestve

– rossz az idő

– jó az idő

– fideszes a polgármester

– ezzel összefüggésben a lassan cirkáló rendőrautók keresték az új Aurórát, hogy azt is bezárhassák

– nincs senki, aki megtanítana horgászbotot készíteni, de amúgy sincs horgászjegyünk meg hülyeségnek is tartjuk a pecázást

– nincs elektromosautó-töltőállomás, ami vicc 2017-ben. Ez nekünk alap volna

– van, de le van térkövezve (maffia) és biztos a Gagarin erőműből szolgáltat, ami MészárosLőrinccé

Összességében kijelenthető, hogy nem lehet így élni, hát milyen ország ez.

A Jeremy Corbynra szavazás rövid története

Stephen Hawking ismét a minden lényegtelen hülyeségnek komoly felületet szentelő haladó sajtó pintopjára manőverezte magát azzal a hírrel, hogy a tudós-spiritualista Jeremy Corbynt és az ő Munkáspártját támogatja csütörtöki brit parlamenti választáson, ami kis lépés az emberiségnek, neki meg valami.

“Azért szavazok a Munkáspártra, mert még öt év konzervatív kormány katasztrófa lenne az egészségügy, a rendőrség és más közszolgáltatások számára.” – mondja. Illetve mondja helyette a géphang, miközben mögötte az univerzum tágul (illetve mégsem, de nem ő, hanem az univerzum tévedett) a kivetítőn.

De felmerül néhány kérdés:

  • Hogyan szavaz Stephen Hawking?
  • Hogyan megy be a szavazófülkébe Stephen Hawking?
  • Hogyan ikszel Stephen Haking?
  • Kit érdekel?
  • És mit csinál eközben az agy nélkül született kisfiú?

A híres tudós egyébként kicsit össze van zavarodva, hiszen néhány hete még azt mondta a munkáspárti jelöltről:

„Corbynra katasztrófaként tekintek.” – miközben egyébként egyáltalán nem tud tekinteni senkire sehogyan, csak oda lehet fordítani.

Ez végülis a kisebbik probléma, senki nem lepődhet meg, hiszen a tudós-spritualistáról legutóbb akkor hallhattunk, amikor valamiért nanoűrhajókat akart valami távoli bolygóra küldeni és bejelentkezett Obama elnökhöz is az ügyben, hogy intézzen neki valami kis fasza, kényelmes állást az ENSZ-nél, mint idegeninvázió-elhárító-szakember. De azt is mondta, hogy nincsenek földönkívüliek, amit megkontrázott később azzal, hogy mégis vannak. Persze nem a politika és a tudomány az egyetlen olyan dolog, amiben Mr Hawking szeret meredekeket gondolni: egy Jaguár reklámban például azt mondta, hogy ő maga is Jaguárt vezet, amit maximum úgy tudunk elképzelni, hogy a mestert felkötik gumipókkal a motorháztőre.

Néhányszor felmerült bennünk a gondolat, mi lenne, ha Hawking legjobb barátja az agy nélkül született kisfiú lenne, akivel minden balhét közösen csinálnának. Lássunk erre egy példát:

Hawking: Agy nélkül született kisfiú, menjünk szavazni!

Agy nélkül született kisfiú:

Demszky Gábor újra fiatal

Budapest hercege, a mi Gáborunk előkotorta pincéje mélyéről a sokat látott régi stencilező gépét, amin demokratikus ébredésének hajnalán Mao műveket sokszorosított. A gépészeti restaurálás sürgető szükségeként azt nevezte meg, hogy mindenképpen új rejtekhelyre kell szállítani az értékes felszerelést, hiszen ki tudja, mikor lehet rá újra szükség ebben az élhetetlen illiberalizmusban, ahol felváltva fűtenek Kertész és Márai kötetekkel. Persze ma már nem Mao műveinek sokszorosítása lenne a nyomdagép feladata – nyilván. Ennyit még egy haladó is haladhat…

Régóta gyanúsítom azzal a haladó polgártársaimat, hogy valami furcsa kis alternatív univerzumban élnek, ahol sárkányok, szörnyek, varázskardok, illiberális proféták között kell eljutni a tökéletes társadalomig jónéhány szerencsés kockadobást követően. Vagy kedvenc Demszky Gáborunkon tényleg eluralkodott az agyszifilisz, és ezért hiszi, hogy a régi, kézműves stencilezőgépe maradt a szabadság utolsó biztosítéka a Copy General helyett, ahol – amennyiben kivárja a pár bőrkötésbe ámult gender studies szakdolgozat adta sort – bármennyi Juncker intelmet sokszorosíthat kedvére.

Gáborunk hősies kis történetének van még egy végtelenül szomorú olvasata. Mint beszámolójából kiderült, teljesen egyedül lokalizálta át ismeretlen, ám biztonságos helyre közelmúltunk és közeljövőnk szólásszabadságának gőzgépét, ami – állítása szerint – 60 kilót is nyomott fénykorában, de azóta itt-ott lekopott róla a festék. Sehol egy vállas Gulyásmarci, sehol egy szikár Feketegyőr, Gábor egyedül küzdött, mint ellenállhatatlan erő az elpusztíthatatlan sziklával. Mint magányos demokrata a mellékutcában.

Szomorú, hogy az Etus-definíció szerinti mai fiatalokat ennyire nem mozdítja meg egy ennyire fontos demokratikus rítus, mint az utolsó orbánfüggetlen stencielzőgép biztonságba helyezése. És Gábor megnyugtatása.

Szellemi vákuum robbant az Alfahír szerkesztőségében

Azt írja hétfőn az Alfahír főcíme: Így nehéz lesz migránsokkal riogatni – Mindössze húsz határsértőt tartóztattak fel a hét végén.

1. Az Új Péter a 444-en egy ilyen frappáns címért puszit nyom a Szily orcájára…
2. Szintén MTI, csak már kedden: Hat órán belül 42 illegális migránst fogtak el a rendőrök a Békés megyei Battonyánál.

Most akkor ez a hír azért nem jelenhet meg az Alfahíren, mert logikai buborékba keveredett a szerkesztőség…?

A most elszakadó cérnák

Van az úgy, hogy a CEU, a sorosozás, a röszkei kerítés, vagy egy migránsozás miatt az embernél elszakad a cérna és legnagyobb fideszes létére csalódik Orbánban. Legalábbis haladó olvasatban ezek mind amolyan mindennapos utolsó utáni dolgok, amitől recseg-ropog a NER, és a zuhanás után a két és félmillió fideszes szavazóból csak két és félmillió marad. Ugyanakkor nem árt olyanokat felmutatni a toposz mellé tortadísznek, akik tényleg.

Példának okáért akik hat éve nemteccikarendszer videót készített az Egymillióan a Sajtószabadságért csillogó szemű csapatának, annál biztos nem tegnap szakadt el a cérna.