Hogyan ölném meg Jámbor Andrást

Jámbor Andrást én nem húznám fel a lámpavasra, mint ő és a cimborái engem.
Én ellenben Jámbor Andrásnak belevágnék egy kapát a hátába, két bordája közé, és azt hallgatnám, hogyan recsegnek a csontjai, ahogy a nyelet feszegetem. Aztán levágnám a Jámbor András két karját, hogy ne tudjon tiltakozni, aztán öngyújtóval leégetném a szakállát. Ezután a levágott két karral ütném a fejét, amíg el nem használódnak. Aztán engedném Andrást egy kicsit szaladni, menekülni. De nem túl messzire. Amikor már elfáradt, egy jó nagy és vastag Marx-kötettel tompára ütném az orrát. Végezetül levágnám az egyik lábát, és lábfejjel fölfelé beleültetném a Jámbor Andrást. Jól ráhúznám, aztán otthagynám a szerencsétlent döglődni. Hát így ölném meg én a Jámbor Andrást.

A világ színes és bonyolult

Antifasiszták támadtak Trumpot éltető kisebbségiekre Kaliforniában.

Ha jobbosok támadnak balosokra, akkor tombol az erőszak, és félelem van, meg minden, ha viszont balosok agresszívkodnak, akkor a világ színes és bonyolult, továbbá kicsit elszabadultak az indulatok. Mondjuk megértem, hogy így kell korrigálni az 0rbánista-putyinista-trumpista álhírek torzító erejét, hogy végül átlagolva mégiscsak a valóságot kapja meg a nyájas olvasó.

Előfordulhat

Jogerős, másodfokú ítéletében felmentette a bíróság G. Zsolt, 43 éves újságírót. A hat éve húzódó per előzménye, hogy G. Zsolt egy nyilvános eseményen a neki felajánlott kéznyújtás ellenére erőteljesen nemiszerven rúgta Fekete-Győr Andrást, a momentum mozgalom elnöknőjét.

A per során arra a bírói kérdésre, milyen indokból követte el G. Zsolt az erőszakos cselekményt a férfi csak annyit válaszolt, „ja, hát előfordulhatnak ilyenek”.

A bíró felmentő határozatát úgy indokolta, “most mondanám, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. Lehet, hogy ez már túllőtt talán a célon, de azért egy olimpiai álmot tönkretevő szervezet vezetőjét érhetik ilyen atrocitások közterületen. Ez a cselekedet inkább jelképes, és annak az újabb politikai generációnak szól, akik szerint elég ahhoz önmaguk zseniális létezése, hogy pártot alapíthassanak, és a közügyekbe mindenféle alapvető értékek, elvek és konkrét programok megfogalmazása nélkül beleszóljanak. Én ezen annyira nem lepődöm meg” – zárta az ítélethirdetést a bíró.

Az MSZP-jelölt DrogosFérfi nők hátára hugyozna

Pityinger Laci A.K.A. a DrogosFérfi (Dopeman) politikai pályára lépett az MSZP színeiben. A már önmagában is érdekes jelenséget még érdekesebbé teszi, hogy egy olyan ember indul a VIII. kerületben a választásokon, aki a nőket – a baloldali, liberális szellemiséggel szöges ellentétben – előszeretettel tárgyiasítja, sőt, szívesen alkalmaz erőszakot is a férfidominancia kifejezésének érdekékében a gyengébbik nemmel szemben. Erre egyébként a dalszövegei bizonyítékul szolgálnak, például ez:

Olyanokat csinálok vele,
Amire neked mindig azt mondta: ”Jaj Bébi Neee!”
Nyalatom és a seggem és a hátára hugyozok
Ő meg úgy élvezi, hogy csak vinnyog
Mert, ha egyszer is megbasztam én ezt a bulát
Utána visszasírja Dopeman papát
Hozzám képest Casanova csak egy majom
Ez az amit vág, minden volt csajom.

Megint csak érdekes, hogy a baloldal ez ellen egyszer sem emelt szót, bezzeg amikor Trumpról kiderült, hogy heteroszexuális férfiként szeret nők alá nyúlni az hatalmas nemtetszés váltott ki ezen az oldalon.

Valakinek van kedve megmagyarázni, hogy ez miért van? Ugyanis hülye vagyok, és nem értem.

Írni is megtanútá, nem?

Ezt üvöltötte Hülye Vevő fülébe a teszkós pénztároskisasszony, miközben Hülye Vevő az önkiszolgáló pénztárat akarta igénybe venni, sikertelenül. Ha tényleg csak azon múlik, hogy a társadalom végképp megszabaduljon a folytonosan szereptévesztő bolti eladótól és kasszástól, akkor igen, mind MEG FOGJUK TANULNI. Bazdmeg.

Persze nem kell a teszkóba járni. Velem is csak akkor fordul elő, ha sietek, mert ez van a legközelebb. Akár hányszor csak belépek, mindig az eltévesztehetetlen kis-teszkós hangulat fogad. Nincs egyetlen eladó sem, soha, aki a vevőkkel foglalkozna. Olyan árufeltöltőből viszont midig akad legalább három, amelyik a csúcsidőt választja, hogy feltöltse a polcokat. A feltölteni szót persze csak képletesen kell érteni, hiszen a kisteszkók legjellemzőbb tulajdonsága az áruszegénység. Nincs választék. Kevés fajtából van sok. Majdnem, mint a kommunizmusban, amikor kevés fajtából volt kevés.

Egyetlen fix ponton lehetett eddig találkozni teszkós alkalmazottal, mégpedig a pénztárban, de a multi mindent elkövetett azért, hogy minden szociális érzéket igénylő emberi munkát géppel helyettesítsen. A pénztárak, és a pénztárosok számát megfelezték, és bevezették a nagyteszkókban megszokott önkiszolgáló pénztárak miniváltozatát. Amolyan demo-pénztárakat, mivel a béta-verzió jellegét sohasem tudták levetkőzni.

Ezek a gépezetek a vásárlók szinte bármilyen random utasítására képesek voltak hangosan dudálni, érthetetlen hibaüzeneteket kiírni, sípolni, világítani, és önmagukat lezárni. Teljesen használhatatlanok. Pocsék szerkezetek. A kis-teszkókban a vásárlók mind utálják az önkiszolgáló pénztárakat, így inkább beállnak a robotpénztárak között egyedül árválkodó organikus alkalmazott előtt feltorlódó sorba.

Ez a kisteszkók világa, amely ma egy újabb képpel bővült.

Az egyik pénztároskisasszony ugyanis valamiért jó ötletnek tartotta rábeszélni a vevőket a robotpénztár használatára, de mivel azok folyton bedöglöttek, a saját munkájára, meg a gép előtt szerencsétlenkedő vevőre sem tudott figyelni. Ebből persze türelmetlenség támadt, és a pénztároskisasszony elmagyarázta a Hülye Vevőnek, tulajdonképpen ő tehet róla, hogy nem tudja használni a zsebszámológépnyi aggyal megáldott géppénztárat.

Én sosem használtam a géppénztárat, gondoltam a magyar társadalomnak is az a jobb, ha inkább az emberi munkaerőt, az alkalmazottat támogatom, hátha így nem bocsátják el arra hivatkozva, hogy feleslegessé vált. A ma történtek tükrében ugyanakkor radikálisan megváltozott a véleményem. Inkább tündérmese megtanulom a géppénztár kezelését, kiismerem logikáját, heppjeit, sokkal inkább, minthogy eltűrjem az ostoba ember luxusát, aki nem veszi észre, hogy már egy zsebszámológép sincs  sokkal lemaradva tőle tehetségben, munkabírásban és szociális érzékenységben.

A semmitmondó interjú iskolapéldája

 

Egy extitkosszolgálatos csávó nyilatkozott hosszan a vezető álhirportálnak.
Rendkívül hosszan nem mondott semmit. Majd a tudomásunkra hozta, hogy Ororszország rettenetesen veszélyes, viszont a nyugatiak rettenetesen jó csávok.
Ja és azt, hogy a jelenlegi kormány természetesen orosz befolyás alatt áll.
És ezzel az összefoglalóval még ki is színeztem tartalmilag.
Az egyetlen nóvum az egészben az, hogy a kölni szilvesztert, valszeg a ruszkik szervezték és ők csináltak neki rossz sajtót. Mert egyébként gondolom jó sajtója lett volna a rendezvénynek.
A nyilatkozó pasas lehet, hogy tényleg dolgozott valaha valahol, de inkább abban árul tehetséget, hogy tényleg ne mondjon semmi egyértelműt, kivéve az oroszokról, meg a jelenlegi kormányról rosszat. Ezt a technikát egyébként tanítják a kémsuliban, de eredetileg nem a nyilatkozásra, hanem kihallgatási technikaként, ugyanis ha így kommunikálnak valakivel órákig, hogy semmit, de tényleg semmi befogadható lényeget nem mondanak neki, az illető inkább beszél csak ne kelljen tovább hallgatni azt a dumát.
Leírva annyira nem veszélyes, csupán lényegtelen mondatok zanzája.
Ha egy kiugrott titkosügynök nyilatkozik, akkor általában azért rúgták ki mert megkattant.
Nem megkattant ügynök nem beszél.
Habár ha tényleg nem mond semmit csak a szája jár?

Ilyen nem csak a diktatúrákban és az illiberális államokban fordulhat elő?

Lelkes kishírben számolt be a magyari haladó újságírás zászlóshajója, az Index arról az örömteli eseményről, hogy elsöprő többséggel választották meg a német szocdemek Martin Schulz elvtársat kancellárjelöltnek. A 605 küldöttből 605 szavazott rá.

Az a fura, hogy minden egyéb esetben (azaz, ha nem a haladó oldalon választanak meg valakit ilyen arányban), akkor még sosem mulasztották el hozzátenni, hogy csak és kizárólag a diktatúrákra, az illiberális államokra jellemző valakit ekkora szavazattöbbséggel, illetve ellenszavazat nélkül bármivé is választani, jelölni.

Elvártam volna a következő címadásokat: Berlin lesz a következő Baku?; Kim Dzsongun szelleme kísért a német szocdemek kongresszusán!; Megérkezett az orosz típusú kvázidemokrácia Európa közepére!

Vagy a legtökéletesebb: Schulz Orbán kottájából játszik!

😀