RENDKÍVÜLI HÍR! VÁGÓ ISTVÁN BOCSÁNATOT KÉRT!

Lapzártánkkor érkezett a (lehetséges, hogy ál)hír, miszerint Vágó István nyilvánosan bocsánatot kért a vallásos zsidóságtól. Bár a bocsánatkérés tényét a Kuruc.Infó még nem erősítette meg, de a kormányközeli, a kormánytávoli, és a mindentől teljesen független sajtóorgánumok máris készpénznek veszik, ahogyan korábban Vágó minden szavát.

Vágó (egyesek szerint) elmondta:

„Mélységesen sajnálom, hogy megbántottam a metélteket. Őszintén bánom. Nem állt szándékomban egyetlen orrnehéz ajvékolót sem hitében megsérteni. Sokat gondolkodtam, hogy mitévő legyek. Végül megfeleztem a lehetőségeket, telefonon is felhívtam egy kedves barátomat, s legutoljára megkérdeztem a DK szavazóbázisát. Arra jutottam, hogy bizonytalan időre visszavonulok a politikától, és időmet a zeneszerzésnek szentelem.”

Az ügy kapcsán sajnos nem sikerült sem személyesen, sem telefonon utolérnünk Vágót. Igaz, meg se próbáltuk.

Mi érdekli Vágó Istvánt a zsidóságból?

„Ateistaként nem érdekel a zsidók és az I.ten (kiírva vagy kipontozva, nagy- vagy kisbetűvel, nekem édesmindegy) viszonya, nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük. És nem is akarok.” (Vágó István)

Elviselhetetlenül égető kérdőjelként terpeszkedik az égen, hogy min alapszik Vágó István zsidósága, ha a zsidó valláson nem. Etnikai zsidóság? Akkor viszont hogyan lehet magyar?

Göncz Árpád, a jelzőrakéta

A rendszerváltástól azt remélték a hazai konzervatívok, hogy az elviselhetetlen kommunista rohasztás után, végre ismét teljes büszkeséggel fordulhatunk nemzeti értékeink és hagyományaink felé. Aztán csalódnunk kellett, mert húsz éven át azzal küzdöttünk, hogy értékeket próbáltunk felépíteni, piedesztálra emelni, de jöttek a liberálisok, mindent leköpködtek, és nem lehetett velük mit csinálni, mert ezeknek semmi se szent, semmiben sem hisznek.

Mindez mostanra végképp megváltozott. A liberalizmus és en bloc a baloldaliság a betelepített színes bőrűek és a szexuális devianciák ügyvédjévé töpörödött (aztán csodálkoznak, hogy egyre gyengébben szerepelnek a választásokon), miközben nagyjából annyira rugalmasan reagál a világ történéseire, mint egy kötött kardigános, naftalinszagú filozófus, akit ittfelejtettek a 70-es évekből. A kardigános emberek számára pedig mindig vannak szent totemek, legyen az egy Sztálin-büszt iratnehezék az 1945-ben valamelyik budai villából – esetleg a villával együtt – rekvirált tölgyfa-íróasztalon, Lukács György szobra Újlipóciában, vagy… Igen, Göncz Árpád, a rendszerváltást eláruló, kommunistákkal szövetkező ’56-os elítélt. Ha őt bántják, olyan érzések futnak át a haladó széksorokon, mint egyszeri jobbikoson a vörös festékkel leöntött Horthy szobor látványától. (Itt jegyzendő meg, hogy ha egyszer végre elkezdünk Bethlen István, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint szobrokat állítani, akkor azoktól már valóban távol kell tartani a fogyatékos ügyvédet.)

Tehát, kedves nem európai, hanem konzervatív értelemben vett konzervatívok, fel van lőve a jelzőrakéta: Göncz Árpád!

ui.: A HVG-nek az a rossz hírünk van, hogy a Keménymag április 8. után is a kormány melletti kiállással lesz bátor, és nem az ellenzék melletti kiállással.

ui. 2: A Mérce újságírójának pedig tanítsa már meg a Szakma a vesszők használatát, mert a szomszéd cellában nem akasztottak, hanem ott tanult angolul Göncz, illetve nem is az akasztottak tanultak angolul!

A NAP, AMIKOR KARIGERI ELNÖKJELÖLT LETT

A szürke felhőkkel borított város egy Erzsébet-körúti házának hátsó udvarában ezen a péntek délutáni órán a szűkös, olcsón bérelt iroda hamar megtelt a Szoci Agytröszt képviselőivel. Ott volt mindenki Gurmai Zitától kezdve Gőgös Zoliig, sőt rövid dulakodás után Kovács Laci bá’-nak is sikerült bejutnia.

Kunhalmi Ági, a Párt Arca, éppen arra gondolt, hogy mennyivel szívesebben lenne  inkább Parti Arc ma este, amikor hirtelen összerezzent, ahogy pártelnök Molnár Gyula belekezdett:

– Figyeljetek, ma is csak két témánk van, de az elsődleges prioritás: ki legyen a miniszterelnök-jelöltünk.

A következő félórában a szokásos ötlettelenséggel ötöltek-hatoltak, a percek ólomlassúsággal vánszorogtak. Kuhalmi Ági már erősen izgett-mozgott a székén, és végül kibökte:

– Gyula… elvtársak! Ne haragudjatok, de igyekezzünk már egy kicsit, vagy tegyük el a témát hétfőre… izé… mindjárt itt a Karácsony, és én még nem vásároltam semmit!

Pillanatnyi feszült csend állt be, mire Molnár Gyula felüvöltött: – ITT A KARÁCSONY! Ez az! Karácsony Gergely legyen az elnökjelölt!!!

Kiverte a víz, kapkodta a levegőt a hirtelen támadt felismeréstől. Kétségbeesetten kapaszkodott saját ötletébe:

– Majd feldíszítjük őt valahogy… teszünk rá pártprogramot, csillogó, arany színűt… meg ráaggatunk jelzőket, hogy zöld szakértő… és a csúcson az ingyenes alapjövedelem, mint Zuglóban! És csillagszóró is lesz… akarom mondani: pénzszóró… adunk majd neki… ahhoz igazán értünk!

A fásult tagság egyetértően kezdett hümmögni, mert rájöttek, hogy így léphetnek le leghamarabb a megbeszélésről, és talán nem kerül elő a második napirendi pont, az aktuális párttagdíjak beszedése. Ami így, Karácsony előtt, valljuk be, nagy genyóság lenne.

Már mindenki a kabátját húzta, és spriccelt kifelé, csak Molnár Gyula ült még mindig megdicsőült mosollyal az arcán az íróasztal mögött.

– Igeeen! Kikerülünk a DK-s patkányfogóból! Nem kell többé a Ferit jelölnünk! És van rögtön összefogás is az Együttel… izé… Párbeszéddel…vagy melyik is ez..?

– Hé, Ági, melyikbe’ van a Karácsony? – üvöltötte a szedelőzködő vezetőség irányába, de Kunhalmi akkor már messze járt…

Csak az utolsóként távozó Kovács Laci bá’ dünnyögte maga elé rezignáltan: – Még jó, hogy nem Húsvét előtt vagyunk, mert igencsak bajban lennétek…

Jó, akkor én se tartom magamban tovább!

26 éves voltam. Nagy, erős, vörös nő volt, angolul próbált beszélni, aztán hirtelen és váratlanul vetkőzni kezdett. Azóta se tudtam az MSZP-re szavazni, és most már nem is fogok soha!

És a vonatkozó #metoo: https://444.hu/2017/10/21/az-mszp-s-gurmai-zitaval-egy-diplomata-eroszakoskodott-egy-2013-as-nato-szeminariumon