A NAP, AMIKOR KARIGERI ELNÖKJELÖLT LETT

A szürke felhőkkel borított város egy Erzsébet-körúti házának hátsó udvarában ezen a péntek délutáni órán a szűkös, olcsón bérelt iroda hamar megtelt a Szoci Agytröszt képviselőivel. Ott volt mindenki Gurmai Zitától kezdve Gőgös Zoliig, sőt rövid dulakodás után Kovács Laci bá’-nak is sikerült bejutnia.

Kunhalmi Ági, a Párt Arca, éppen arra gondolt, hogy mennyivel szívesebben lenne  inkább Parti Arc ma este, amikor hirtelen összerezzent, ahogy pártelnök Molnár Gyula belekezdett:

– Figyeljetek, ma is csak két témánk van, de az elsődleges prioritás: ki legyen a miniszterelnök-jelöltünk.

A következő félórában a szokásos ötlettelenséggel ötöltek-hatoltak, a percek ólomlassúsággal vánszorogtak. Kuhalmi Ági már erősen izgett-mozgott a székén, és végül kibökte:

– Gyula… elvtársak! Ne haragudjatok, de igyekezzünk már egy kicsit, vagy tegyük el a témát hétfőre… izé… mindjárt itt a Karácsony, és én még nem vásároltam semmit!

Pillanatnyi feszült csend állt be, mire Molnár Gyula felüvöltött: – ITT A KARÁCSONY! Ez az! Karácsony Gergely legyen az elnökjelölt!!!

Kiverte a víz, kapkodta a levegőt a hirtelen támadt felismeréstől. Kétségbeesetten kapaszkodott saját ötletébe:

– Majd feldíszítjük őt valahogy… teszünk rá pártprogramot, csillogó, arany színűt… meg ráaggatunk jelzőket, hogy zöld szakértő… és a csúcson az ingyenes alapjövedelem, mint Zuglóban! És csillagszóró is lesz… akarom mondani: pénzszóró… adunk majd neki… ahhoz igazán értünk!

A fásult tagság egyetértően kezdett hümmögni, mert rájöttek, hogy így léphetnek le leghamarabb a megbeszélésről, és talán nem kerül elő a második napirendi pont, az aktuális párttagdíjak beszedése. Ami így, Karácsony előtt, valljuk be, nagy genyóság lenne.

Már mindenki a kabátját húzta, és spriccelt kifelé, csak Molnár Gyula ült még mindig megdicsőült mosollyal az arcán az íróasztal mögött.

– Igeeen! Kikerülünk a DK-s patkányfogóból! Nem kell többé a Ferit jelölnünk! És van rögtön összefogás is az Együttel… izé… Párbeszéddel…vagy melyik is ez..?

– Hé, Ági, melyikbe’ van a Karácsony? – üvöltötte a szedelőzködő vezetőség irányába, de Kunhalmi akkor már messze járt…

Csak az utolsóként távozó Kovács Laci bá’ dünnyögte maga elé rezignáltan: – Még jó, hogy nem Húsvét előtt vagyunk, mert igencsak bajban lennétek…

Jó, akkor én se tartom magamban tovább!

26 éves voltam. Nagy, erős, vörös nő volt, angolul próbált beszélni, aztán hirtelen és váratlanul vetkőzni kezdett. Azóta se tudtam az MSZP-re szavazni, és most már nem is fogok soha!

És a vonatkozó #metoo: https://444.hu/2017/10/21/az-mszp-s-gurmai-zitaval-egy-diplomata-eroszakoskodott-egy-2013-as-nato-szeminariumon

Ha nem értenétek, mi a baj a #metoo-kampánnyal, nesztek itt egy pamflet!

Eddig hallgattam, magamban tartottam. 25 éve őrizgetem a titkot, de most veletek, a ti támogatásotokkal én is kitárulkozom. Többet nem szégyellem magam, nem vagyok rá hajlandó, hiszen én vagyok az áldozat, a bűnös meg rohadjon a pokolban!

A rendszerváltozás után nem sokkal, új demokráciánk hajnalán történt meg velem a visszataszító eset. Akkoriban még mindannyian úgy hittük, a Gyűrűk Ura trilógia a hard core fantasy, nem ismertünk semmi mást, HBO sem sugározta a Trónok harcát. Így hát, én naiv, elmentem egy író-olvasó találkozóra, ahol mindannyiunk apukája – legalábbis akkor még így gondoltam rá – Göncz Árpád dedikált és osztott meg műhelytitkokat a tünde nyelvről. Aztán azon vettem észre magamat, hogy kettesben maradtunk, de nem féltem, bíztam benne, olyan jóságos nagypapának gondoltam. Kicsit megijedtem, amikor arra kért, hogy toljam le a nadrágomat és hajoljak rá az asztalra, de mit tehettem, ő egy híres műfordító volt, mellette köztársasági elnök – engedelmeskedtem neki. Aztán egyszer csak egy nyelvet éreztem a fenekemben, és azt, ahogy a ősz bajsza szúrja az ártatlan, szűz ánuszrózsámat. Nagyon megrémültem, kicsit be is kakiltam, de ez se vette el a kedvét, tovább erőszakolt a nyelvével. Miután végzett, rám sem hederített, csak megtörölte a száját, nyeglén odadobott egy dedikált Király visszatért és az állami Audiba pattanva elillant a köztársasági elnöki rezidenciájára. Azóta se láttam többet; csak a tévében, ahogy rajonganak érte, ahogy imádják, mit se tudva a vén kéjenc perverz szokásairól.

Remélem együtt éreztek velem, és a sajnálatotokban megfürödve, abban megtisztulva újra ki tudom nyalatni a seggemet bárkivel!

***

Természetesen Göncz Árpád nem nyalta ki a seggemet. Sőt, feltehetően, senkiét sem, maximum politikai értelemben. A fenti mű egy gyomorforgatóan visszataszító pamflet, mindennek a legalja, a nemzet jóságos nagyapójának sírban történő gyalázása, ésatöbbi. Csak sajnos ilyen kibaszott undorító eszközökhöz kell nyúlni, hogy azokba a kibaszott buta fejetekbe valahogyan megpróbáljam beleverni: nem vádolunk meg ártatlan férfiakat, azért meg pláne nem vádolunk erőszakkal, mert valaha fel akartak téged szedni! Pont.

Első Nemzeti Schrödinger Konzultáció

Egyesek úgy gondolják, Orbán Viktor napjai kemény munkával, levelek fogalmazásával, négyszemközti egyeztetésekkel telnek a parlamenti dolgozószobájában. Mások szerint a rohamosan csökkenő népszerűségi mutatók miatt nem tud magán uralkodni, szaggatja a falból a kábeleket, tépi ki az intarziás berakásokat, rugdossa az állólámpát dühében.

Ön mit gondol?

A perszonálunió

Lajos megvette a Jobbikot. A Jobbik az övé, ezt mindenki tudja. Ha akarja, akkor összefirkálja. Ha akarja, akkor ráírhatja Vona Gábor homlokára, hogy Orbán egy geci. Nagybetűvel, és az i-re még pontot is tehet, noha nem a helyesírás szabályai hatalmazzák fel erre, hanem a tulajdonjog.

De ennél történtek mostanában érdekesebb események is.

Az emlékezetes whiskys éjszaka után ugyanis újabb ötlete támadhatott: mi lenne, ha a Csintalan Sanyi lenne az MSZP elnöke? Másnaposan felébredt és még a cukorral telített agyában foganhatott meg e zseniális ötlet. Egy párt nem elég, két oldalról kell szorongatni a kötcsei közepet.

S mi lenne, ha minden terve sikerülne, és az ő kezében lévő kis pénztárca formájú távirányítóba csatlakozna be a Jobbik és az MSZP köldökzsinórja?

Perszonálunió?

Legyen a neve ezentúl G. Nagy Lajos!

Maradjanak a FÁK a Nánásin!

De tényleg, azt értem, hogy általában fideszes = legyen, ahol Tarlós mondja, 0rbánbuktató = ott legyen, ahol Tarlós nem akarja. Ja, és hogy fővárosi hatáskör.

De azért mégis irritáló, amikor a Körúton belüli klubrádiós majmok (bocs attól a legjobb barátomtól, aki pont a Rómairól származik, de a VII-be költözött, hehe), szóval hogy ezek próbálnak beleugatni, hogy a III. kerületben mi hol legyen.

Mondjuk tényleg tök jó, és annyira kár, hogy 2007-2008 körül pont elfelejtettek tiltakozni, amikor öngyulladás, árvíz és lerohadás áldozata lett számtalan régi csónakház, és az üdülőparkok felépültek. A Vöcsök sincs ma már, én azért még lefényképeztem a régi K-híddal egyetemben (Kodak digitális).

-A Nánásin nem kell fákat kivágni, majmok? (platán)

-Budapest utolsó természetes partszakasza: majdnem igaz, kivéve Újpest, Népsziget, Csepel jó része.

-Most aztán tényleg fasza, ahogy van: murva, hekk, babakocsit gázoló bringások, gaz, töredezett betonnal leöntött, gazzal felvert part, betonkockák, privát stégek, ujjatlan pólóban, ékszerrel jasszozó békási fehércigányok.

Saját véleményem: nem értek hozzá, úgyhogy rá szeretném bízni ME és Főpolg. Urakra a döntést, mert maximálisan nagyon szeretem őket. Ja, és nem is lakom ott ráadásul sajnos.

De az egyértelműen látszik, hogy az MSZP-SZDSZ és klónjainak rajongói által ideálisnak elképzelt környezet az kb. ilyesmi: hulladék, döngölt föld, murva, sár, gaz, cigicsikk, drog, fecskendő, kutyaszar és kutyák, rozsda, szabadon alvó hajléktalanok, tarka népség, fécesz, világzene, galamb, vadkender, pipacs, rovarok – és persze N0rbán.