Nem mindig a multinak van két lába

Piackutatással foglalkozók körében tizenvalahány éve kering egy történet, mely arról szól, hogy az “egyik nagy kólagyártó” a költségcsökkentés végett kicserélt egy alkatrészt – esetünkben a cukrot – egy olcsóbb összetevőre. Ha jól emlékszem az elmeséltekre, elsőként Törökországban kezdték forgalmazni a kukoricás édesítőszeres termékeiket, amit a hálás török közönség megfelelő undorral fogadott, estek a megrendelések, zuhantak az eladások.

Jött hát az ötlet, hogy legközelebb országspecifikusan felmérik a vásárlói igényeket és szokásokat, tesztelik a terméket, elvégre hiába nyernek palackonként mikronnyi összegeket, ha a palack a polcon, illetve a gyárban marad. Így történt az, hogy a kukoricából édesítőszerré átcselezett valami eltűnt a kólából. Egy ország kivételével.

Ez az egy ország lett Magyarország, ahol hosszas felmérések, vakkóstolások, mindenféle csoportok és kontrollcsoportok bevetése után megállapították, a kutatók őszinte megdöbbenésére, hogy a kukoricás kólát jobban szeretik. És ennek a multi is örvendezett vala, hiszen végre találkozott egymással a kapitalizmus és a közízlés, ami eddig jóféle párhuzamosnak tűnt.

Mivel a történet tizenvalahány éves, jóval a aktuális multiellenes hőbörgés kirobbanása előtt hallottam, valószínűleg igaz is. És hát a cukor helyett édesítőszerrel meg E-valahányszázakkal dúsított vecsési savanyúságok, a sok-sok igénytelen, de olcsónak tűnő termék elképesztő hazai sikere is arra mutat, hogy bizony nem a multikkal kellene első körben harcimarcit játszani, hanem azt a bizonyos közízlést formálni.

És még annyit a végére, hogy ezek a bizonyos silány minőségű termékek akkor is silányak, ha kettő százalékkal ropogósabbak. Mert a kóla még alkalmas lehet rummoskólának, de a többivel ötletem sincs, hogy mit is kellene kezdeni, mivel a viszonylag korlátozott élelmiszeripari ismereteim ellenére is tudom, hogy például a bolognai spagetti nem porból készül, hanem paradicsomból, a kakaó és a kávé nem instant, valamint a húslevest – ahogy a gyereket – nem lehet zacskóban kihordani.

Négy félévig mindenkinek joga van buzinak lenni

Szerintem remek, hogy lesz az ELTE-n gender kar. Végre azoknak is lesz helyük a progresszív felsőoktatásban, akiket még esztétika-filmre sem vettek fel. Egyetem meg kell, akik reluxást, vagy asztalost keresnek, azok kirekesztő gecik, hiszen egy modern társadalomban nincs helyük az ilyen elmúlt évezredeket idéző szakmáknak, melyben semmi startup, semmi finom, urbánus teszetoszaság nincs – tehát értelmük sincs.

A kar gazdája (a titulus a szak szempontjából enyhén kirekesztő) Kövér-Van Til Ágnes nagy reményeket táplál a program irányába, hiszen olyan szakemberekben reménykedik, akik a nagybetűs életben majd szociálpolitikusok (huh??) lesznek és a női szegénység kockázatáról tudnak majd érdemben diskurzusokat folytatni. Hogy erre mi a tökért kellett tanszéket alapítani, az kurva jó kérdés, mert erre a sima társadalomtudományok alkalmasak egy kisebbségszociológiai specializációval kiegészítve.

Az nem világos még, hogy a diplomához kell-e majd terepen végzett szakmai gyakorlat, és hogy mit takar a gender nyelvészetet, de lehetőség nyílik végre rögtön az oktatás helyén, a kampuszon tanulmányozni a világ legundorítóbb emberfajtáját, a férfi feministát, akik kérdések nélkül fogják elfogadni, hogy a barát és a nő szavak nem egyeztethetőek össze, ezentúl az egyenlő partner szókapcsolata lesz indokolt, szexet pedig ne is várjanak, az ugyanis nemi erőszak.

Egyébként én is támogatom, hogy ne legyenek nemek, hiszen akkor büntetlenül kocsmázhatnánk akár napokon keresztül lebaszás nélkül és a büdös zokni sarokba hajításával kapcsolatban sem alakulna ki különösebb feszültség. És a fociról is csak azért kell elkapcsolni, mert utálom.

Demszky a Keith Richards védelmet használja

Keith Richards, a legendás Rolling Stones gitárosa ejtette el egy interjúban, hogy a hetvenes évekből semmire nem emlékszik, teljesen kiesett neki. Demszky Gábor, Budapest feddhetetlen hercege ezt a védelmet (l. Csubakka-védelem) vette elő, amikor rákérdeztek némi pénzmozgásra a négyes metró sikertörténete kapcsán. Ő nem emlékszik a kétezres évekre, teljesen kiesett neki.

Btw, Demszky elég bátor, hogy előre bejelentett nyilvános rendezvényeket vállal. Nem az a félős típus. Pedig ugye bármikor odaléphet hozzá egy egyenruhás közeg, hogy akkor tessék velem fáradni az előzetesbe.

Schulz parteigenosse

Schulz jövendőbeli vezérről és kancellárról, ahogy az már a fejlett nyugati demokráciákban szokás, kiderült, hogy pont úgy viselkedett, mint bármelyik NSDAP pártfunkcionárius, aki hozzáfért bármilyen kasszához. Nemzetiszocialista népi demokratikus elkötelezettségét és természetesen kulturáltságát az is mutatja, hogy a gyakornokaival és fiatal beosztottjaival vasaltatta a nadrágját. Gondolom ilyet a Führer is csinált, csak ő egy rohadt náci volt, tőle nem meglepő.

Mindenki hazudik mondta doktor Ház. Mindenki lop mondta Józsi bácsi a sarki zöldséges, igaz ő igen önkritikusan hozzátette hogy: “Én is!” Persze Schulz ilyet sohasem mondana, mert neki előre kell menekülnie, különben alulképzett munkanélküli lesz.

Ez választási esélyeit természetesen inkább növeli, mint csökkenti, hiszen az élelmesség és a gátlástalanság manapság politikai erény.

 

Merkel ragaszkodik a hatalomhoz, de láthatólag a német lakosság alapvetően unja és elege is van belőle. Ilyesmit a politikusok nem szoktak észrevenni, általában rájuk kell zárni a pártkongresszuson a budiajtót egy fontos szavazáskor, hogy le lehessen váltani távollétükben. Németország, úgy tűnik, újra megvadul és egy újabb küldetéstudatos elmebeteggel ajándékozza meg Európát. Csak abban reménykedhetünk, hogy az SPD-Linke-Zöld-FDP koalíciónak nem lesz meg a többsége, mert akkor nem az SS, hanem transzbuzi divíziók fogják lerohanni Európát homofób mohamedán segédcsapatok támogatásával. A dialektikus liberalizmus világában ez nem ellentmondás, hanem maga a végső győzelem.

Tele van a puttonyom azzal, hogy ha bármelyik nagyobb országban választások vannak, azon kell aggódnom, hogy valamilyen olyan elmeroggyant kerül hatalomra, aki már első pillantásra is közveszélyesnek látszik.

Habár nem semmi lenne, ha Le Pen francia elnöknek és Schulz német kancellárnak közösen kellene megoldania Európa problémáit. De arra is jó esély van, hogy a hülye franciák egy kriptokommunista-liberálist választanak meg Le Pen ellenében. Két dühöngő liberális Európa két legerősebb államának az élén és máris a totális káosz közepén találhatjuk magunkat.

Baj van feleim, lehet hogy tavaly volt az utolsó előtti előtti békeév.

Élvezzük ki.