Így múlik el a demokratikus Ausztria dicsősége

Az osztrákok jó egy éve még autókonvojjal jöttek Budapestre a szegény jóságos migránsokért, akiket a gaz magyarok sanyargattak, mert hogy ki kell őket menteni a diktatúrából. Meg virágcsokrokkal fogadták őket a Budapest felől érkező vonatokon a West Bahnhofon.

Most meg csendben összefogdossák és átlökdösik őket a határon Magyarországra.

A nemzetközi egyezményeknek megfelelő kitoloncolási eljárásról már szó sincs.

Sic transit gloria mundi.

Fészekbeszarók

Tele van a hócipőm azokkal a rendezőkkel, egyéb filmművészekkel és művészfélékkel, akik teljes művészi nagyságuk tudatában hisztériáznak, ha a Magyar Állam nem finanszírozza az önmegvalósításukat.

Ha meg mégis, az annál rosszabb az országra nézve. Mert akkor meg az van, hogy amikor a világszintű haveri kör díjazza valamelyik förmedvényüket, a transzmedve lóbálása közben a dobogón nem mulasztanak el belerúgni abba, aki a cehhet állta.

De nem ám a közvetlen finanszírozóba (Filmalap vagy mi a neve), vagy egyszeres áttétellel a kormányzatba. Az a kutyát nem zavarná (és érdekelné). Dehogy, egyenesen az országba kell. Mert az egy hitvány szar, nem is kösz a pénzt, érezzétek ti megtisztelve magatokat, hogy egyátalán elfogadtam egy gyenge pillanatomban. Köcsögök.

Az Enyedi Ildikó félék további kellemetlen tulajdonsága, hogy mindenről van kiérlelt liberális véleményük, ami pontosan megegyezik a liberális mainstream álláspontjával, esetleg agresszívebb.

Arról nem lehetne népszavazás (egye fene műveltségi cenzussal), hogy melyik művészke csinálhat állami pénzen filmet?

Nem mindig a multinak van két lába

Piackutatással foglalkozók körében tizenvalahány éve kering egy történet, mely arról szól, hogy az “egyik nagy kólagyártó” a költségcsökkentés végett kicserélt egy alkatrészt – esetünkben a cukrot – egy olcsóbb összetevőre. Ha jól emlékszem az elmeséltekre, elsőként Törökországban kezdték forgalmazni a kukoricás édesítőszeres termékeiket, amit a hálás török közönség megfelelő undorral fogadott, estek a megrendelések, zuhantak az eladások.

Jött hát az ötlet, hogy legközelebb országspecifikusan felmérik a vásárlói igényeket és szokásokat, tesztelik a terméket, elvégre hiába nyernek palackonként mikronnyi összegeket, ha a palack a polcon, illetve a gyárban marad. Így történt az, hogy a kukoricából édesítőszerré átcselezett valami eltűnt a kólából. Egy ország kivételével.

Ez az egy ország lett Magyarország, ahol hosszas felmérések, vakkóstolások, mindenféle csoportok és kontrollcsoportok bevetése után megállapították, a kutatók őszinte megdöbbenésére, hogy a kukoricás kólát jobban szeretik. És ennek a multi is örvendezett vala, hiszen végre találkozott egymással a kapitalizmus és a közízlés, ami eddig jóféle párhuzamosnak tűnt.

Mivel a történet tizenvalahány éves, jóval a aktuális multiellenes hőbörgés kirobbanása előtt hallottam, valószínűleg igaz is. És hát a cukor helyett édesítőszerrel meg E-valahányszázakkal dúsított vecsési savanyúságok, a sok-sok igénytelen, de olcsónak tűnő termék elképesztő hazai sikere is arra mutat, hogy bizony nem a multikkal kellene első körben harcimarcit játszani, hanem azt a bizonyos közízlést formálni.

És még annyit a végére, hogy ezek a bizonyos silány minőségű termékek akkor is silányak, ha kettő százalékkal ropogósabbak. Mert a kóla még alkalmas lehet rummoskólának, de a többivel ötletem sincs, hogy mit is kellene kezdeni, mivel a viszonylag korlátozott élelmiszeripari ismereteim ellenére is tudom, hogy például a bolognai spagetti nem porból készül, hanem paradicsomból, a kakaó és a kávé nem instant, valamint a húslevest – ahogy a gyereket – nem lehet zacskóban kihordani.

Négy félévig mindenkinek joga van buzinak lenni

Szerintem remek, hogy lesz az ELTE-n gender kar. Végre azoknak is lesz helyük a progresszív felsőoktatásban, akiket még esztétika-filmre sem vettek fel. Egyetem meg kell, akik reluxást, vagy asztalost keresnek, azok kirekesztő gecik, hiszen egy modern társadalomban nincs helyük az ilyen elmúlt évezredeket idéző szakmáknak, melyben semmi startup, semmi finom, urbánus teszetoszaság nincs – tehát értelmük sincs.

A kar gazdája (a titulus a szak szempontjából enyhén kirekesztő) Kövér-Van Til Ágnes nagy reményeket táplál a program irányába, hiszen olyan szakemberekben reménykedik, akik a nagybetűs életben majd szociálpolitikusok (huh??) lesznek és a női szegénység kockázatáról tudnak majd érdemben diskurzusokat folytatni. Hogy erre mi a tökért kellett tanszéket alapítani, az kurva jó kérdés, mert erre a sima társadalomtudományok alkalmasak egy kisebbségszociológiai specializációval kiegészítve.

Az nem világos még, hogy a diplomához kell-e majd terepen végzett szakmai gyakorlat, és hogy mit takar a gender nyelvészetet, de lehetőség nyílik végre rögtön az oktatás helyén, a kampuszon tanulmányozni a világ legundorítóbb emberfajtáját, a férfi feministát, akik kérdések nélkül fogják elfogadni, hogy a barát és a nő szavak nem egyeztethetőek össze, ezentúl az egyenlő partner szókapcsolata lesz indokolt, szexet pedig ne is várjanak, az ugyanis nemi erőszak.

Egyébként én is támogatom, hogy ne legyenek nemek, hiszen akkor büntetlenül kocsmázhatnánk akár napokon keresztül lebaszás nélkül és a büdös zokni sarokba hajításával kapcsolatban sem alakulna ki különösebb feszültség. És a fociról is csak azért kell elkapcsolni, mert utálom.