Menekültballadák és a havasi jeti

Nemrég megtudtam, hogy förmedvényes események sorozata történik a szerb-magyar határsáv titokzatos 20 méterén. Természetesen egy évek óta külföldön élő, de Orbánisztán mindennapjairól aggódó fészbúk üzenetek sokaságában beszámoló ismerősöm posztjából értesültem minderről, egyúttal a híresen őszinte, a hazugságot hírből sem ismerő (születtek január 1-én) mohamedánok beszámolóiból a valóságot rekonstruáló kutatói blogról is, a Migránsokat Szolgálók Erőszak a határon – Vallomások sorozatáról.

A különös ebben az egészben, hogy talán a magyar határsáv az egyetlen, ahova senki nem lát be, ahonnan semmi nem szivárog ki, csak a néhány túlélő vallomásaira alapozva lehet majd Hágába ráncigálni a teljes rendőri állományt. Moszul ostromát lehet filmezni, Auschwitz se maradhatott titokban, de a határsáv 20 métere egyszerűen ismeretlen zóna. A föld Tappist-1-e! Sőt, dehogy! Arról legalább valami homályos pacákat kiadott a NASA (jegyezzük fel: amíg a kórházakban rozsdásak a csövek, addig a NASA minek is finanszíroz ilyen luxuskutatásokat?), de mit tudhat a határsávról az, aki nem élte át a horrort? Semmit.

Még a havasi jetiről és a Loch Ness-i szörnyről is több információ áll rendelkezésünkre…

Hát így élünk mi.

Megint lehagytak minket a Románok!!!444!4!

Mit lehagytak, lekőröztek minket a keleti szomszédok. Mivel ott nincs államilag szervezett korrupció, így van pénz az egészségügyre!

Az, hogy náluk a kanyaró több áldozatot szed, mint Franciaországban a terrorizmus, bizonyára csak a véletlen, esetleg Putyin műve. Ja, igen, a megelőzéséhez elég volna egy kisebb oltás gyerekkorban, de hát ahol nincs korrupció, ott hibátlan az egészségügy.

Nem mindig a multinak van két lába

Piackutatással foglalkozók körében tizenvalahány éve kering egy történet, mely arról szól, hogy az “egyik nagy kólagyártó” a költségcsökkentés végett kicserélt egy alkatrészt – esetünkben a cukrot – egy olcsóbb összetevőre. Ha jól emlékszem az elmeséltekre, elsőként Törökországban kezdték forgalmazni a kukoricás édesítőszeres termékeiket, amit a hálás török közönség megfelelő undorral fogadott, estek a megrendelések, zuhantak az eladások.

Jött hát az ötlet, hogy legközelebb országspecifikusan felmérik a vásárlói igényeket és szokásokat, tesztelik a terméket, elvégre hiába nyernek palackonként mikronnyi összegeket, ha a palack a polcon, illetve a gyárban marad. Így történt az, hogy a kukoricából édesítőszerré átcselezett valami eltűnt a kólából. Egy ország kivételével.

Ez az egy ország lett Magyarország, ahol hosszas felmérések, vakkóstolások, mindenféle csoportok és kontrollcsoportok bevetése után megállapították, a kutatók őszinte megdöbbenésére, hogy a kukoricás kólát jobban szeretik. És ennek a multi is örvendezett vala, hiszen végre találkozott egymással a kapitalizmus és a közízlés, ami eddig jóféle párhuzamosnak tűnt.

Mivel a történet tizenvalahány éves, jóval a aktuális multiellenes hőbörgés kirobbanása előtt hallottam, valószínűleg igaz is. És hát a cukor helyett édesítőszerrel meg E-valahányszázakkal dúsított vecsési savanyúságok, a sok-sok igénytelen, de olcsónak tűnő termék elképesztő hazai sikere is arra mutat, hogy bizony nem a multikkal kellene első körben harcimarcit játszani, hanem azt a bizonyos közízlést formálni.

És még annyit a végére, hogy ezek a bizonyos silány minőségű termékek akkor is silányak, ha kettő százalékkal ropogósabbak. Mert a kóla még alkalmas lehet rummoskólának, de a többivel ötletem sincs, hogy mit is kellene kezdeni, mivel a viszonylag korlátozott élelmiszeripari ismereteim ellenére is tudom, hogy például a bolognai spagetti nem porból készül, hanem paradicsomból, a kakaó és a kávé nem instant, valamint a húslevest – ahogy a gyereket – nem lehet zacskóban kihordani.

Demszky a Keith Richards védelmet használja

Keith Richards, a legendás Rolling Stones gitárosa ejtette el egy interjúban, hogy a hetvenes évekből semmire nem emlékszik, teljesen kiesett neki. Demszky Gábor, Budapest feddhetetlen hercege ezt a védelmet (l. Csubakka-védelem) vette elő, amikor rákérdeztek némi pénzmozgásra a négyes metró sikertörténete kapcsán. Ő nem emlékszik a kétezres évekre, teljesen kiesett neki.

Btw, Demszky elég bátor, hogy előre bejelentett nyilvános rendezvényeket vállal. Nem az a félős típus. Pedig ugye bármikor odaléphet hozzá egy egyenruhás közeg, hogy akkor tessék velem fáradni az előzetesbe.