Göncz Árpád, a jelzőrakéta

A rendszerváltástól azt remélték a hazai konzervatívok, hogy az elviselhetetlen kommunista rohasztás után, végre ismét teljes büszkeséggel fordulhatunk nemzeti értékeink és hagyományaink felé. Aztán csalódnunk kellett, mert húsz éven át azzal küzdöttünk, hogy értékeket próbáltunk felépíteni, piedesztálra emelni, de jöttek a liberálisok, mindent leköpködtek, és nem lehetett velük mit csinálni, mert ezeknek semmi se szent, semmiben sem hisznek.

Mindez mostanra végképp megváltozott. A liberalizmus és en bloc a baloldaliság a betelepített színes bőrűek és a szexuális devianciák ügyvédjévé töpörödött (aztán csodálkoznak, hogy egyre gyengébben szerepelnek a választásokon), miközben nagyjából annyira rugalmasan reagál a világ történéseire, mint egy kötött kardigános, naftalinszagú filozófus, akit ittfelejtettek a 70-es évekből. A kardigános emberek számára pedig mindig vannak szent totemek, legyen az egy Sztálin-büszt iratnehezék az 1945-ben valamelyik budai villából – esetleg a villával együtt – rekvirált tölgyfa-íróasztalon, Lukács György szobra Újlipóciában, vagy… Igen, Göncz Árpád, a rendszerváltást eláruló, kommunistákkal szövetkező ’56-os elítélt. Ha őt bántják, olyan érzések futnak át a haladó széksorokon, mint egyszeri jobbikoson a vörös festékkel leöntött Horthy szobor látványától. (Itt jegyzendő meg, hogy ha egyszer végre elkezdünk Bethlen István, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint szobrokat állítani, akkor azoktól már valóban távol kell tartani a fogyatékos ügyvédet.)

Tehát, kedves nem európai, hanem konzervatív értelemben vett konzervatívok, fel van lőve a jelzőrakéta: Göncz Árpád!

ui.: A HVG-nek az a rossz hírünk van, hogy a Keménymag április 8. után is a kormány melletti kiállással lesz bátor, és nem az ellenzék melletti kiállással.

ui. 2: A Mérce újságírójának pedig tanítsa már meg a Szakma a vesszők használatát, mert a szomszéd cellában nem akasztottak, hanem ott tanult angolul Göncz, illetve nem is az akasztottak tanultak angolul!

Határtalan tolerancia

„A határtalan tolerancia szükségszerűen vezet a tolerancia eltűnéséhez. Amennyiben ezt a toleranciát kiterjesztjük azokra is, akik intoleránsok, ha nem állunk készen megvédeni toleráns társadalmunkat, akkor a tolerancia velünk együtt lesz megsemmisítve. Éppen ezért a tolerancia nevében jogunk van nem tolerálni az intoleranciát” – idézte Karl Popper liberális filozófust Bőtös Botond, és erre hivatkozva kifejtette, hogy ő ugyan nem ülne le Bayerrel egy asztalhoz, mert az intolerancia tolerálhatatlan.

Egy kérdés maradt: Karl Popper idézete ugye a migrációra, illetve a beilleszkedni nem szándékozó és a radikalizálódó másod-harmadgenerációs bevándorlókra is érvényes?

Elszigetelt eset

Stockholmi incidens: Gyalogosok közé hajtott egy autó a járdán

Mentális zavarokkal küzdő fiatalember volt. Figyelték a hatóságok, de fél éve abbahagyták, mert nem tűnt veszélyesnek, csak egy egyszerű drogdíler volt. Az utóbbi hónapokban radikalizálódott. A családtagok nem is sejtették. Ők egyébként teljesen integrálódtak, az apa buszsofőr. (Az anya nem dolgozik, mert szül.) Már lelőtték az elkövetőt.

Stockholm nem marad egyedül a bajban, mindannyian mellette állunk. A stockholmiak nem hajlandók félni!

Egy hiteles baloldali

Krausz Tamás szerint a magyar hadsereg népet irtani ment a Szovjetunióba, az országot végigerőszakoló szovjet hadsereg viszont felszabadító volt, de ez mind semmi Krausz Tamás emailcíméhez képest: [email protected](a többit nem áruljuk el, mert nem szeret levelet kapni horthystáktól).

El vagyok ájulva a cukiságtól. A vén sztálinista ravaszul belecsempészte a címébe élete legszebb évét, hogy mindig vele lehessen. Hát mennyivel üdítőbb ez, mint pl. egy [email protected], nem igaz?